3 éve járom a hitelügyintézők rögös útját. Elsősorban kényszervállalkozónak indultam. Lényeg a rugalmas, kötetlen munkaidő. A kötetlen munkaidő ezen a területen, hamar megtanultam, azt jelenti, kötetlenül sokat dolgozhatsz.
Szerencsém volt, jó cégnél kezdtem a pályát (nem reklámozom a konkurenciát), szakmailag nagyon sokat tanultam T. E-től, akit a mai napig nagyon tisztelek, bár ezen a területen ritkán maradnak meg a barátságok és a szimpátia. Csapatjáték és egyéb lelkesítő szólamok. ez mind szépítése annak, ami egy igen kemény világ. Annak idején azt mondta nekem L.T., egy idő után észreveszi az ember megváltozott, máshogy gondolkozik. Ez a szakma szinte átitatja az embert. Igazából nem hittem neki. És mégis be kell látnom, hogy ez így igaz. Mókuskerék, a folyamatos hajtás.
A közbeszédben, közfelfogásban, az üzletkötők bizonyos állatfajták, akik mindig sietnek, mobiloznak a buszon (a bunkók) és a lelketlen Pénzügyi Istenség szolgái, akik az embereket a végső eladósodásba taszítják.
Az igazság ennél azért sokkal árnyaltabb. Valóban vannak a területen, akikre a kutyámat nem bíznám rá, de munkánk során a megbízóink közeli ismerősé válnak, sorsuk, családjuk minden tagja ismerős lesz és az életünk része.
Ezért indul el ez a blog és remélem izgalmas lesz, kulissza mögé lesni.
Hát akkor kalandra fel, ahogy fiatal énem mondaná.
Utolsó kommentek