Egy tanácsadó naplója

Kevesen értik az un. Bankos vicceket. A fenti pár sor kevés embernek az arcára csal mosolyt és bár nem túl szerencsés, de bevallom, a kevés emberek egyike vagyok. Nem mert lenézem az ügyfelet, hogy mennyire kis oktondi... csak hát egy ilyen megkeresés valóban bájos.

A lakáshitelekkel kapcsolatban sok tévhit van.  Mondjuk úgy inkább, alapvetően tájékozatlanok az emberek. Erről jut eszembe olvastam a kormány által írt pénzügyekkel kapcsolatos oktatási anyag, amit iskolában szeretnének felhasználni, hogy tájékozottabbak legyenek a fiatalok a pénzügyileg. .. rémesen silány. Na, erről ennyit.

Szóval a lakáshitel a hitelezés csúcsa. Aprólékos, precizitás és nem kevés szaktudás kell hozzá. Amikor az állami támogatások is belépnek a porondra, az maga a hitelezési tűzijáték, mert van, amikor a bankos ügyintézők is meglehetősen butaságokat tudnak mondani.

A fenti vicchez visszatérve, a lakáshitel egy un. célhitel. Csak annyit lehet igényelni, amennyi összeg az adásvétel megvalósulásához szükséges. Ez van, ez nem túl kellemes, amikor az ember egy bútorozatlan új lakásban áll a csupasz falak között. További kellemetlensége az ügynek, hogy költségekkel is jár, amivel bizony rendelkezni kell. Ügyvéd, szerződési díj, folyósítási jutalék, ezerféle különböző jogcímen beszedett sarc, amiből néhány, ha szerencsénk van, pont akciósan el van engedve. Egyetlen dolog, az államnak fizetett díj, ami soha nem kerül elengedésre.

 Jelenleg Magyarországon reménytelennek tűnő lakásvásárlási igények is teljesülnek. A lízing születése pillanatában elhamvadt, mert olyan magas hitelezési összegek vannak a sima hitelnél, hogy nem versenyképes. A bankok egymást túllicitálva adnak egyre nagyobb hányadban hitelt, akár minimálbérre is. Igaz, a mai valóság az, hogy más a papíron igazolt jövedelem és más a valóság. Kis ország, kis igazolt jövedelmek. Talán a bankok is tudják ezt. És persze ahol nincs önerő, ott jöhet a különféle önkormányzati hitel, szocpol, munkáltatói kölcsön. Úgy gondolom albérlet helyett valóban jobb, ha az ember a saját lakása részleteit fizeti, de nem árt az óvatosság. Hajlamosak vagyunk nagyobb hitelt bevállalni, mint amennyire fizetőképesek vagyunk. Úgy gondoljuk, ezt aztán bármi áron fizetni fogjuk. A lakásvásárlási hiteleknél azonban többnyire nagyon nagy a terhelés az ingatlanon, és ha csúszunk a hitellel, akkor szinte lehetetlen a kiváltás. Ha még erre rájön a szinte 0% önerővel az állami támogatás is, helyzetünk szinte reménytelen, ha fizetési nehézségeink támadnak.

 Úgy tűnik, mintha magam és a szakmám ellen beszélnék.  Ez nem így van. Természetesen egy sikeres lakáshitel nagy öröm. Az ügyfél hálás, talán ebben az esetben a leghálásabb és a reménytelennek tűnő álmai, ha megvalósulnak, nem osztja szűken az ajánlásokat másnak.  Mégis hosszútávon mindkét fél érdeke az, hogy teljesíthető hitel kerüljön felvételre. A jó tanácsadó ugyanis nem a mának él. Minden egyes napja, hónapja, éve egy tégla az egzisztenciájában, ami akkor és attól erős, ha az általa intézett ügyletek nem kerülnek a felmondott hitelek sorsára.